Magyar Bajnokság 2016

Tanulóm Vig Mariann hétvégén versenyzett színek és formák kategóriában a Magyar Bajnokságon. Nagyon vegyes érzelmeim vannak úgy általában a versenyzéssel kapcsolatban, de a mai nappal különösen. Nem szeretnék sem negatív hangvételű bejegyzést írni, sem bántani bárkit, csak az őszinte véleményemet szeretném leírni.
5 évet végig versenyeztem, annak minden pozitív és negatív következményeivel együtt. Csináltam, mert szerettem. Vagyis szerettem is, meg nem is. De a szívem húzott. Régen is érdekes volt a versenyek világa, de manapság, már nem biztos, hogy lenne erőm és elég kitartásom végigcsinálni azt lelkileg is, amivel olykor egy verseny jár.
Mariann 2. lett a versenyen. 2 INDULÓBÓL! És én mégis mérhetetlenül büszke vagyok erre az eredményére. Úgy gondolom, hogy egy több főből álló mezőnyben is megállta volna a helyét, mert egy szép, tiszta munkát adott ki a kezéből, mely teljes mértékben a sajátja volt. Saját terv, saját ötlet. Én csak a finomításokban segítettem neki, hogy hogyan legyen még tökéletesebb. A styling kevés volt, de ha a ruha, frizura látványában több, ezt a versenyt akkor sem nyerhette volna meg.
Hogy anno, én miért hagytam abba a versenyzést? Mert amit tudtam versenyt itthon, azt megnyertem. Amin nem sikerült, azon ha még éveken át indulok, sem tudtam volna nyerni. Saját utamat tapostam, soha semmilyen kapcsolataim nem voltak, hogy valaki segítsen előrébb jutni a szakmában. 13 aranyéremmel illetve kupával a tarsolyomban abba hagytam a versenyzést Magyarországon. Egy fotós pályázaton indultam el utoljára, amit a német Kryolan cég írt ki. Egy külföldi pályázat volt, melyre fotóval lehetett nevezni. Legnagyobb elismerés volt számomra, hogy több mint 200 versenymunka közül a világ minden tájától, az első helyet nekem adták. Itt fejeztem be végleg. Ekkor már oktattam. Én úgy gondolom, aki sminkoktató, az ne induljon el itthon versenyen, ahol azok a profi sminkesek mérettetik meg magukat, akik még nem tartanak a szakma csúcsán. Aki sminkmester vagy sminkoktató, az nemzetközi szinten mérettesse meg magát a világ legjobb sminkesei között, és ne itthon, a szárnyukat bontogató sminkesek között.
10 éve még 30 fölött voltak egy mezőnyben. Ma már, ha 10 versenyző van, soknak számít. és legyen dicsőség, meg büszkeség sminkversenyt nyerni ma 2-3 versenyzőből? Nem az! Én ma mégis büszke vagyok Mariannra!
Szuper lenne, ha lennének kategóriák. Mester, profi, és tanuló. Ceruze technika, és aqua kategória. Igazságosabb mezőnyök lehetnének így. De ez nem lehetséges, mert amíg 1 kategóriában is összesen 3-4-en indulnak, hogy töltenének ki 4-5 kategóriát a versenyzők?
Mi értelme van a versenyeknek, ha zsűrizhet az, akinek a tanulója a versenyben van. Mi értelme van, ha nem azt nézik mit tudsz. Miért valaki a világ legjobb sminkese, ha nem a világ összes sminkese ellen indul, csak azok ellen, akik neveztek a versenyre? Mondom én ezt nem kívülállóként, hanem egy régi versenyzőként. Számos fantasztikus szakember van, aki nem versenyzik, mégis tehetségük kimagasló, róluk se feledkezzünk meg. A posztomtól függetlenül gratulálok mindenkinek, aki ma versenyzett, és nem tudom az írásom, hogy jön le másoknak, de nem azt szerettem volna sugallni, hogy akik ma nyertek, nem érdemelték meg! Erről szó sincs. Köszönöm a figyelmet! Dóri